Tegnapelőtt hideg volt, fújt a szél, a játszótéren nem volt senki, az állatkertbe meg már régóta készülünk. Rengeteg állatos képet nézegetünk, lássa már a gyerek élőben is őket, nehogy azt gondolja, hogy az egér nagyobb mint az oroszlán. Ráadásul névnapi programnak se rossz.
Alig értünk be a kapun, Csongi már mondta, hogy "ááááá". Legközelebb a nyulak voltak, de még azokat se láthatta. Akkor mi a csodát nézett oroszlánnak? Nem, nem tévedett, a játsztótéren van egy oroszlános rugós hinta, és egyből kiszúrta.
Mellesleg az állatkertben is csak mi nézelődtünk. Szerencsére pont etetésre érkeztünk, elkísérhettük a gondozót. A legérdekesebb dolog a talicskája volt, amin az eledeles vödröket tolta.
Ezt a csimpánzt pelenkás korában én is foghattam a kezemben. El kellet választani az anyjától, és az állatkert dolgozói nevelték.

Megnéztük a zsiráfot, a kezemből evett, 5 centi közel hajolt hozzánk, 30 centire kinyújtota a fekete nyelvét. Na ez cseppet se keltette fel Csongor érdeklődését, rá se pillantott. Ellenben a mögöttünk fűrészelő munkások!
A legizgalmasabbnak az egész állatkertben pedig a kijáratnál levő pocsolya bizonyult.